Erre a témára először kollázs technikával készítettem egy képet, aztán úgy éreztem linómetszetként is jól esne látni. A redukciós linó technikát választottam, amivel eddig nem dolgoztam még.
Először is átrajzoltam a témát 10×15 cm méretben és átvittem a tükörképét a linólapra.
A redukciós linó készítésekor először azokat a részeket metszük ki, amelyek fehéren maradnak – ill. a papír színe marad a képen -, és jöhet az első szín, jelen esetben a szürke felvitele.
Készítettem egy sablont is, hogy a kép méreténél nagyobb (13×18 cm) papíron minden nyomat ugyanoda kerüljön. Faanyagból talán tartósabb lenne, de #maradjotthon, ezért abból csináltam, amit találtam – kartonpapírból.
Pár próbanyomat után egy gyönyörű Fabriano 220g-os papírra dolgoztam, de eltartott egy darabig, míg rájöttem, hogy tapad meg rajta igazán jól a festék. Karácsonyi linóimat 200 g-os Canson mixed media papírra nyomtattam, az egy kicsit másképp viselkedett.
A következő lépésben tovább dolgoztam a linólapon, és kimetszettem azokat a részeket, amik szürkék maradnak, és jöhetett a következő réteg festék, a fekete.
Újabb próbanyomatok, és újabb kísérletek, hogy a fekete festékréteg rendesen megtapadjon a szürkén.
Az utolsó réteget nyomdázásszerűen vittem fel, radírból kifaragva az igazán színes részekhez a pecsétet. Egy pauszpapír segítségével takartam ki a szürke-fekete részeket.
És végül egy kész linónyomat, aminél minden réteg rendben felkerült – tetris kihívás szerűen felsorakoztatva az eszközöket.
Már csak a jól sikerültek kiválogatása volt hátra és a képek sorszámozása, aláírása a linónyomatoknál szokásos rend szerint. Első kísérletezés velejárójaként minden réteg festéknél nagy volt az elhullási arány, így egy igazi minisorozat sikeredett 5 db sorozati példánnyal, egy művész próbanyomattal (E.A.) és 3 húsvéti ajándékkal (H.C.) Nem, nem akarom leírva látni a számot, hány nyomatból… Inkább örülök a jól sikerülteknek, és a folyamat tapasztalatainak.
Kapcsolódó: